Nincs olyan helyzet, amivel ne lehetne valamit tenni!
Ez a gondolat számomra talán mindig is magától értetődő volt, és nagyon meglepett, amikor rájöttem arra, hogy ez korántsem így van a többség számára.
Pedagógus famíliából származom, felmenőim két generációra is hozzáértő, lelkes tanítók voltak, kezük alól nem került ki selejtes “termék”, írni, olvasni, vagy számolni nem tudó diák. Nagyanyám még 78 éves korában is tanított, és minden első osztályos tanulót jól meg tudott tanítani olvasni és írni. Ő nem ismerte a disz…, és disz… címkéket és eszébe sem jutott “tudományos” önigazolásokat keresni a sikertelenségére, mert egyszerűen nem fordult elő sikertelenség nála, ő csak egyszerűen jól végezte a dolgát. Tudta, hogy valamit mindig lehet tenni egy tanulóval.
Mint említettem, tényleg nagyon meglepődtem, amikor pár éve egy beszélgetés során egy neves pedagógus arról akart meggyőzni, hogy nem igazán lehet mit csinálni a jelenlegi gyerekekkel …
Egy kicsivel később egy több ezer főt foglalkoztató cég vezetője próbált meggyőzni arról, hogy nem lehet mit csinálni a gazdasággal. Az olyan, amilyen, megy, ahogy megy, és nekünk legfeljebb annyi lehetőségünk van, hogy felülünk egy hullámra, ha észre vesszük.
Valamivel ezután egy rendőrrel beszélgettem, aki meg volt győződve arról, hogy nem lehet mit tenni a bűnözéssel. Ez a világ már el van rontva, maximum annyit tehetünk, hogy nem lövetjük le magunkat értelmetlenül az utcán.
Aztán kapcsolatba kerültem az egészségüggyel (muszáj volt), és döbbenten vettem észre, hogy a belgyógyász nem tud gyógyítani. Meg van győződve arról, hogy nem lehet semmit sem tenni azzal a betegséggel, legfeljebb megpróbálja “megjavítani” a haldokló életminőségét a hátralevő pár hónapra, évre.
És ekkor értettem meg teljesen; az emberek többségének hiányzik az az információ, hogy:
Nincs olyan helyzet, amivel ne lehetne valamit tenni!
És ebből következik egy kudarcra ítélt hozzáállás.
Neki sem állnak keresni a megoldást, mert úgysem lehet semmit sem tenni. Ha ebbe belegondolunk, akkor elszörnyedhetünk.
Ha valaki csak erre az egy dologra ráeszmél: Valamit mindig lehet tenni! Valamit, ami egy lépéssel közelebb visz a kívánatos helyzethez, valamit, ami elhárít egy akadályt, valamit, ami megnyit egy ajtót, valamit, ami … – már megváltozik az élete.
Ettől kezdve az már nem lesz kérdés, hogy lehet-e valamit tenni.
Csak azt kell megkeresni, hogy MIT lehet tenni, de ez a következő bejegyzés témája lesz.
Hálás köszönetem L. Ron Hubbardnak, aki írásaival a fenti gondolatokra inspirált.
Holbok István