A kintlevőségekkel is lehet valamit kezdeni
avagy fordítsunk a dolgon és előzzük meg …
Tegnap kaptam ezt a levelet az egyik ügyfelünktől és változatlan formában közre adom a publikum részére. A levél után pár megjegyzés olvasható az alkalmazott alapelvvel kapcsolatban. Várjuk a hozzászólásokat – lehetőleg senki se tartsa vissza a véleményét.
Kedves István!
A napokban Nálatok voltam személyesen, és kicsit elkeseredve meséltem, hogy milyen nehezen tudjuk a kintlévőségeinket behajtani, mennyire nehezen fizetnek ügyfeleink.
Ez a téma nem is kicsit kényes, mert ugye a mai “válságos” időszakban a vevő az ritka kincs….Adtál nekem egy javaslatot, egy megoldási lehetőséget, melyet elkezdtünk szinte azonnal alkalmazni.
Mégpedig azt, az egyszerű hozzáállást, hogy a jó statisztikát jutalmazni, míg a rossz statisztikát büntetni kell.* Lefordítva: az ügyfelek felé készítettünk egy táblázatot, melyben az árakat úgy állítottuk össze, hogy aki minél többet, minél jobb fizetési kondíciókkal vásárol az kapja a legnagyobb kedvezményt, magyarul, aki előre, vagy készpénzzel fizet az kapja a legkedvezőbb árat.A javaslatod telitalálat volt, mert amint elkezdtük ezt az árlistát alkalmazni az ügyfeleink jelentős része, élt a lehetőséggel és természetesen a legjobb árat kérte, és kapta, azokkal a feltételekkel, melyeket mi szabtunk meg. (Készpénz, előre utalás).
Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta, a készpénzes, illetve előre utalós ügyfeleink száma megduplázódott, úgy, hogy közben a vevő, – a ritka kincs – is jól érezte magát!
Ennek a következménye, hogy mi is sokkal gyorsabban tudjuk a pénzt visszaforgatni a körforgásba, lerövidül az az időszak, míg a pénz megfordul.
Tehát a végeredmény elégedett vásárló, és egy életképesebb cég lett!Köszönöm ezt az adatot, és köszönöm, hogy segítettél ebben.
Minden hasonló gonddal küzdő vállalkozó társamnak, szívből ajánlom, a Holbok Consultig szolgáltatásait, mert nagyon “megérik a pénzüket” 🙂
Üdvözlettel:
HP,
ügyvezető igazgató
* “a jó statisztikát jutalmazni, míg a rossz statisztikát büntetni kell”: Más szavakkal, ha valakinek javul a teljesítménye, kedvezőbb dolgokat csinál – egy kereskedő cég nézőpontjából többet vásárol és gyorsabban fizet -, akkor célszerű kedvezményeket kapnia, akkor célszerű több figyelmet, több törődést kapnia.
Az alapelv
Nagyon-nagyon régi szabály és egész biztos, hogy mindenki “tudja” ezt, de a legtöbben még is elmennek mellette (a figyelmen kívül hagyása pedig katasztrófát okoz): az a dolog kezd szaporodni, növekedni, aminek figyelmet szentelünk, amit így vagy úgy jutalmazunk – pénzzel, törődéssel, odafigyeléssel, nyilvánossággal stb.
Nézzük mit “jutalmaz” ilyen módon odafigyeléssel, törődéssel, nyilvánossággal és költségvetési pénzzel a hazai és nemzetközi sajtó, valamint a politikusok egy része: bűnözés, rombolás, erőszak, gazdasági problémák, károkozás, természeti katasztrófák, stb. Ezt tekintik valami oknál fogva hírnek, illetve hírértékűnek, és ezt jutalmazzák médianyilvánossággal, pénzzel, figyelemmel, vezércikkel, szalagcímmel, TV műsorral, és parlamenti felszólalásokkal.
Nem minősítem ezt a hozzáállást. A kedves Olvasó már úgy is minősítette magában. Ez a káosz kalmárjainak a hozzáállása. Ez a közeg (a káosz kalmárja) zűrzavart és problémákat értékesít, majd az adófizetők pénzéből akarja megoldani azt a probléma halmazt, amit ő maga hozott létre a helytelen dolgok jutalmazásával.
Mit kellene tehát jutalmazni?
Minek kellene figyelmet szentelni? Minek kellene sajtó nyilvánosságot, politikai figyelmet, költségvetési támogatást kapnia? A válasz egyszerű. A jól fizető ügyfelek, a helyesen gazdálkodó, növekvő pályán lévő cégek, az eredményeket produkáló vezetők, a betegségeket valóban meggyógyító orvosok (ismerek ilyeneket is), a gyermekeket ténylegesen oktató pedagógusok, a működő módszerek, az élet alapelvei, kulcsadatai, stb.
Ha a működő dolgokra, az eredményt produkáló dolgokra helyezzük a fókuszt, ha ezeket jutalmazzuk azzal, hogy beszélünk róluk, ha ezeknek szentelünk figyelmet, ha ezeknek adunk életet azzal, hogy nap, mint nap törődünk velük, akkor ezek fognak szaporodni.
Mi történt a fenti esetben? Egy ügyvezető rájött arra, hogy nem kell semmilyen módon sem jutalmazni azokat az ügyfeleket, akik hosszú fizetési határidőt kérnek a vásárláskor, s jellemzően ezt hosszú határidőt sem tartják be. Helyette inkább azok kapnak jutalmat (és plusz törődést), akik azonnal, vagy előre fizetnek és nagyobb mennyiségeket visznek. Logikus. Egy kereskedelmi cégben a készletben álló pénz forgási sebessége az egyik legfontosabb mutató. Mi indokolná azt, hogy saját magunk ellenségei legyünk? Mégis hányan, de hányan elfeledkeznek erről.
Játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ilyen lenne az adó- és társadalom biztosítási rendszerünk is.
Például, egy cég minél magasabb társasági adóalapot tudna produkálni, annál kedvezőbb adósávban lenne, és annál nagyobb munkahely teremtési, érték létrehozási, vagyon létrehozási kedvezményeket kapna. Biztos vagyok benne, hogy a cégek törekednének ennek elérésére.
Vagy hasonlóan ehhez a személyi jövedelem adó rendszer is jutalmazná a magasabb teljesítményt (elfelejtve az egyenlősdit létrehozó és felső kasza alapon működő Marxtól, Engelstől, Lenintől, Trockijtól és Bakunyintól származó jelenleg is használt demagógiát). Vagyis minél nagyobb a teljesítmény és az érte járó bér, annál kedvezőbb adósávban lenne a személy. Ez valóban ösztönözné azt, hogy az emberek többet termeljenek és ezt a fehér gazdaságban tegyék. A jelenlegi rendszer mindössze azt ösztönzi, hogy csináljon ugyan pénzt a személy, de az ne jelenjen meg – a büntető mechanizmusok miatt – az adóbevallásban.
Mi lenne, ha a társadalom biztosítás is úgy működne, mint egy valódi biztosítás (például, mint a CASCO)? És jutalmazná valamilyen módon azokat a személyeket, akik egészségesek és nem használják az egészségügyi ellátó rendszert? Talán már nem meglepő ezek után az Olvasó számára az, hogy jelentősen csökkennének a társadalom biztosítási kiadások és egy egészségesebb nemzetet kapnánk már viszonylag rövid idő alatt.
Ezek a dolgok – ha leszedjük a sallangot, a demagógiát és a különböző véleményeket – ilyen egyszerűek.
Mit jutalmazunk?
Mindössze ezt a kérdést tegyük fel magunknak és ott lesz a válasz.
A fenti alapelv teljes kifejtése L. Ron Hubbard 1966. március 6.-i JUTALMAK ÉS BÜNTETÉSEK, HOGYAN KEZELJÜNK SZEMÉLYZETI ÉS ETIKAI ÜGYEKET című a “Szervezeti ügyvezetői tanfolyam” O. kötetében (133. oldal) megjelent cikkében található.
Ha bárki teljesen ismerné a Szervezeti ügyvezetői tanfolyamot, és képes lenne használni, akkor bármilyen cég vagy ország lefelé tartó trendjét teljes mértékben meg tudná fordítani. Valójában ezen írás idején az emberek itt-ott meg is tették ezt.
L. Ron Hubbard
Hálás köszönetünk L. Ron Hubbardnak azért, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a felfedezéseit.
Üdvözlettel:
Holbok István
konzultáns-tanácsadó
Kedves István!
Az alapelvet ismerem, ezzel a cikkel azonban én is kaptam egy ötletet! El is készítem az új árlistánkat!
Üdvözlettel:
Nemes-Nagy Szilvia
Kedves Szilvia!
Köszönöm a hozzászólásodat.
A nagyobb cég, kisebb adó megvalósult, csak nem azon a módon, hogy az növekedésre ösztönözne. Sőt, belekerült egy adó hegy a közepére: a középvállalatok fizetik fajlagosan a legmagasabb adóterheket. Nem véletlen, hogy Magyarországon a cégek megrekednek a középvállalati méretben. Ezen valamit segít az 500mFt-ig kisebb jövedelemadó rendszere, de még csak csökkenti az adóhegyet.
.
Ha eltörlik a magasabb személyi jövedelemadó kulcsot, akkor már egy enyhe degresszió meg fog jelenni a munkajövedelmek adó- és járulék terheiben. (tételes EHO nem nő a jövedelemmel és az egészségügyi járuléknak van felső határa – igaz, nagyon magas jövedelemnél). Némileg magasabb degresszió még kibírható lenne; és persze ezt ellensúlyozni kellene LEHETŐSÉG nyújtásával az elmaradóknak (nem segélyekkel).
.
Az egészségmegőrzés jutalmazása a jelenlegi “légy beteg” politika helyett elmozdíthatná az országot Európa legrosszabb egészségi állapotában lévő nemzete státuszból. A gyógyszergyárakat meg át kellene részben állítani vitaminok gyártására. A sportot is divatba kellene hozni (nem olimpiai és nem profi, hanem tömegsportot!).
.
Ja, hogy ezzel a jelenlegi problémáink nagy része elillanna? Hát igen, ennyit jelent, ha a káoszban egy kicsit világosan kezdünk gondolkodni.
.
Polló László
Kedves László!
Köszönöm ezeket az értékes gondolatokat.
Kedves István,
A kintlévőségekkel kapcsolatosan egyetértek az előre megadott “hűség” ill. “jól fizető” vevők észére adott kedvezménnyel. Ez egy kereskedelmi cégnél meg is oldható egyszerűen. AZ építőipar az viszont nem így működik. Ki adja a legjobb árat, ki adja a leghosszabb fizetési határidőt és ezek alapján dönti el a generálkivitelező, hogy kivel köt szerződést. Nagyobb projektek estében a vállalási összeg X százalékát letétbe kell helyezni, hogy a jó-teljesítési ( időben megfelelő minőségben) feltételeket bebiztosítsa a megbízó részére. Amikor készen van a munka, akkor szabadul fel a letét és a vállalási összegnek csak a 85%-át fizetik ki. 36. hónap garancia visszatartás van a 15%.-a ami évenkénti garanciális bejárás alkalmával az esetleges hibák kijavításakor történik a kifizetés és természetesen ez is minimum 30 vagy 60 napos fiz. határidővel. Ép. iparban kp. ill. előrefizetés az szinte kizárt. Szóba sem állnak a kivitelezővel. Nyilván való, hogy a megbízónak sem áll rendelkezésére az összeg vagy kamatoztatja és a végletekig húzza. Több multi áruház építésekor több alvállalkozó tönkrement a fenti fizetésképtelenség miatt. Nem beszélve még arról, hogy a köztes döntéshozó személyek még várják sőt elvárják, hogy nekik is a DBZS.-ből ( direkt boríték zsebbe) jusson valami. Ha belemegy a kivitelező az ilyen alvállalkozói feltételekbe, akkor megvannak számlálva a napja, de sajnos más lehetősége nincs ha munkához szeretne jutni. Ép. iparban még azt sem lehet megtenni, mint a kereskedelemben, hogy csak a pénz beérkezésekor adom át az árut. A beépített anyagok esetleges visszaszállítása, nem fizetés esetén akár birtokháborítást is vonhat maga után. A tönkrement felszámolt cégek nagy többsége az építőiparból kerül ki. Erre sajnos még nem találtak megoldást, bár már sok intézkedés történt a körbetartozásokkal kapcsolatosan.
Üdv. N. Lajos
Kedves Lajos!
Köszönöm ezeket a gondolatokat. Sajnos az építőipar valóban nem egy egyszerű iparág.
Nyilvánvaló, hogy ha jutalmazzuk bármilyen módon is azokat, akik a munkát elvégző személyen, vagy csoporton kívánnak akármilyen módon is élősködni, akkor ez a magatartásforma fog szaporodni. Ha nem jutalmazzuk, akkor el fog tűnni.
Szintén alapvető szabály, hogy nem menjünk bele olyan üzletekbe, amelyek nem arányosak a felelősség vállalás szempontjából, hanem függő helyzetet okoznak, pl. az alvállalkozónak. Erre még a PTK-ban is található passzus. Most nem keresem meg, de a cég jogásza tudni fogja.
Egy másik gondolat: én nem láttam errefelé olyat (kivéve persze a Szicíliában játszódó régebbi filmekben), hogy egy alvállalkozónak pisztolyt tartottak volna a fejéhez, és úgy kényszerítették őt a számára előnytelen szerződés aláírására.
Tehát törekedjünk a függő helyzetek elkerülésére.